A Stanford Egyetem munkatársai három agyterületet hoztak kapcsolatba az állapottal, ami azt jelenti, hogy nem csak beképzeljük.
A szakértők régóta vitatkoznak arról, hogy valóban betegség-e a krónikus fájdalom tünetcsoportja (CFS), annak ellenére, hogy a fejlett világ lakosságának egynegyede rendelkezik ilyen jellegű panaszokkal. A Stanford Egyetem orvoskutatói úgy vélték, hogy amennyiben sikerülne igazolni az állapot létezését, azt megfelelőképpen lehetne diagnosztizálni, ráadásul új terápiás lehetőségek nyílnának meg. Korábban az említett betegeket hipochondriával vádolták, így az orvosok nem is nagyon törekedtek a kezelésre.
A Radiology oldalain vázolt tanulmány mintegy 200 beteget vett alapul, akiket Montoya professzor és munkatársai évek óta követtek nyomon. A csoportból 15 egyén agyát tanulmányozták mágneses rezonancia képalkotó (MRI) segítségével, az eredményeket 14, korban és nemben megfeleltethető, ám fáradtságban nem szenvedő alanyhoz hasonlították. A vizsgálat felfedte, hogy a CFS-ben szenvedők fehérállományának mennyisége az egészségesekhez képest kisebb. Ugyanakkor a jobb oldali halánték- és homloklebenyben az idegrostok mintázata is eltérőnek bizonyult.
A vizsgálatot vezető Michael Zeineh szerint a morfológiai elváltozás kapcsolatban lehet a fáradtság érzetével, azonban ennek mélyebb igazolására robosztusabb tanulmányt kell végezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.